Mutatjuk a tényeket: tegyük rendbe a szegénységi adatokat!

A nemrégiben indult „Mutatjuk a tényeket” cikksorozat első és második részében az ellenzék nyugdíjakkal kapcsolatos álhíreit cáfoltuk, hiszen a tények egészen mást mutatnak, mint amit ők mondanak! A harmadik részben azt részleteztük, miért nem felesleges az anyák adómentessége. Most nézzük meg a gyermekszegénységgel kapcsolatos tényeket.  Hazugságokat naponta hallunk erről, a tény pedig az, hogy Magyarországon csökkent az egyik legnagyobb mértékben a gyermekszegénység az EU.-ban. Gyermekszegénység önmagában nincs, hiszen a gyermek családban él, és 2010 óta a legalacsonyabb jövedelmű családokban is felváltotta segélyt a munka, emelkednek a keresetek, jelentősek a családtámogatások, a családi adócsökkentések, a rezsicsökkentés önmagában több százezer forintos terhet vesz le a családokról. 2010-ben a baloldal kormányzása végén tízből 3 gyermek volt súlyosan nélkülöző, ez azóta 1-re csökkent.

Évek óta gerjesztett ellenzéki álhír, hogy Magyarországon egyre nő a szegénység illetve a szegénységben élő gyermek száma. Ennek épp az ellenkezője igaz. Nálunk jelentősen csökken a szegénység, több, mint egymillióan tudtak átlépni a szegények közül a középosztályba, s 

Erről már írtam korábban többször is itt a Mandineren, de érdeklődőknek ajánlom a Századvég riport 2024 kiadványban megjelent „A családok életkörülményei munkaalapú megközelítésben” című szakcikkemet is.

A téma hosszú, biztosan írok még róla később is, most ebben a cikkben előbb nézzük meg, hogy mivel kábít bennünket az ellenzék, majd áttekintjük azt is, hogy hogyan állunk, mit mutatnak a tények.

Mivel kábít bennünket az ellenzék?

Az ellenzéki pártok és a szakértőik vért izzadva dolgoznak azon, hogy bebizonyítsák, nem is javult hazánkban az életszínvonal, nem is léptek át több, mint egymillióan a középosztályba, ahogy azt a számok, a tények több oldalról is bizonyítják, hanem hatalmas és egyre nő a szegénység. S 

Nemrég azzal volt tele a média, hogy Magyarország lakosságának háromnegyede szegénynek számít. A TÁRKI a 2021-ben készített egy elemzést, amiben az Eurostat adataiból kiszámolt egy úgynevezett páneurópai szegénységi küszöböt úgy, hogy az unió 27 országa, Nagy-Britannia, Svájc, Norvégia és Szerbia 2017-ig mért jövedelemét összepakolta, s a kapott sokaság mediánjának 60 százalékát páneurópai szegénységi küszöbértéknek nevezte el. Ez alatti jövedelemből élt abban az évben szerintük a magyar népesség háromnegyede. Az elemzést Brüsszel és a Friedrich-Ebert-Stiftung (nemzetközi baloldali pártalapítvány) is finanszírozta, ezért nemzetközi sajtó is hozta az eredményeiket. 

Szegénységi küszöbről nemzeti szintnél tágabb értelemben szakmaiatlan megállapításokat tenni, mert az adatok nem koherensek, nem összehasonlíthatók. A jövedelmek összehasonlításánál figyelembe kellene venni azok országonként különböző vásárlóerejét, és azt is például, hogy azoktól, ahol saját tulajdonú ingatlanokban él a társadalom nagy része, jelentősen eltérő a fogyasztási szerkezete azoknak az országoknak, ahol a bérelt lakás az elterjedt. Természetesen 2021-ben már a 2017-es értékeknél sokkal frissebbek is hozzáférhetők voltak, legalább a 2019-es évvel illett volna számolniuk. Mint köztudott, 2017-től hazánkban a keresetek növekedésének dinamikája felgyorsult. Lehet, hogy szándékos volt a vizsgálati időszak lehatárolása a rosszabb időszakunknál? 

Legyinthetnénk, hogy ez egy blőd marhaság, hiszen a vizsgálat politikai motiváltsága nem kérdéses, de mivel a megállapításaikat a 2022-es magyar parlamenti választási kampányban a teljes baloldal felhasználta a narratíváiban, mégsem elegendő egy kézlegyintéssel elfelejteni a dolgot. Tény, hogy ennek hatására beföldön és külföldön egyaránt elterjedt a közbeszédben, hogy mi, magyarok az utóbbi időben elszegényedtünk, Európa legszegényebbjei közé csúsztunk le.

Most is már lassan egy év múlva választások lesznek, be kell bizonyítaniuk, hogy nem hihetünk  a tényeknek. Ennek egyik módja, hogy a KSH-t hiteltelenítik, azt a hírt keltik, hogy ott manipulálják az adatokat. 

A magyar sajtó most tele van olyan cikkekkel, ami azt sugallja, hogy már az ENSZ is hibát szimatol. Azt azért egy jó tollú oknyomozó újságírónak érdemes lenne kideríteni, hogy az ENSZ Gyermekjogi szervezeténél, az UNICEF-nél ki képviseli vajon hazánkat, kinek a szakvéleményére és miért hagyták ki a legutóbbi jelentésükből a magyar adatot, ha azt az Eurostat – akinek a feladata az adatok végső jóváhagyása – megfelelőnek tartotta.

Sőt a balliberális ajtó – megint hibásan – nem a szegénység és társadalmi kirekesztődés kockázatával élők arányáról ír, amikor megállapításokat tesz a szegénység alakulásáról, hanem az egyik almutatóról, a relatív jövedelmi szegénységről. Ez a mutató változott legkevésbé az elmúlt 15 évben a teljes népességben. A gyermekek esetében pedig csupán egyetlen év, a 2022. év romlásáról olvashatunk. 

A KSH az adatfelvételét ért támadásokra több sajtóközleményt is adott ki. Egyikben írják, hogy ez „egy mintavételes felmérés, a válaszadók önbevallás alapján szolgáltatják az adatokat. A mintavételes felvételek sajátja, hogy a becslésekhez meghatározott mintavételi hiba tartozik.” A KSH arról is tájékoztat itt, hogy a 2022-es népszámlálás adatainak segítségével az adatállományok 5 évre visszamenő teljes körű revíziója éppen folyamatban van, az eredmények 2025. II. félévében várhatók. A sajtóközleményből megtudhatjuk azt is, hogy 2023-ban tovább pontosították és finomhangolták a kutatás technológiáját, amit a nagyrevízió keretében visszamenőlegesen is alkalmazni fognak. Ezt azért érdemes lenne megvárni mindenképpen. A KSH nyilatkozott arról is, hogy e revízió eredményeként a változások érdemben nem befolyásolják majd a relatív jövedelmi szegénységi arány alakulását.

Nem is gondolom, hogy komoly, azaz hibahatáron túli változást várhatnánk, hiszen a teljes népességre vonatkozó relatív jövedelmi szegénységben érintettek aránya 2010-ben 14,1% volt, aminek becslésem szerint a 95 százalékos valószínűség melletti konfidencia-intervalluma 12,9% és 15,3%, s ebből az intervallumból 2018-2021 között lépett ki, akkor is lefele ez a mutató. Ez is mutatja, hogy összességében semmit nem romlottunk. A gyermekek esetében viszont hatalmas javulás történt, ahogy azt korábban már írtam.

S ha a relatív jövedelmi szegénység nem fog változni a revízió után sem, akkor a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatával élők aránya sem. 

Tehát nyugodtak lehetünk, nálunk milliók léptek ki a szegénységből a középosztályba az elmúlt másfél évtized eredményes kormányzásának következtében – bármit állít is az ellenzék, s bármit hitet is el külföldön.

ELEMZÉS: hogy állunk, mit mutatnak a tények? 

A szegénység csökkentése minden közösség alapvető felelőssége. A legkisebbektől az állami és a nemzetközi szintig mindenkinek ad feladatokat. Ezért mindig is hatalmas politikai csaták terepe. A mindenkori baloldal próbálja kisajátítani, monopolizálni. Ők segélyekkel kívánnak a szegénység ellen küzdeni, a nemzeti kormány pedig munkaalapú megoldásokat kínál a szegénységből a középosztályba történő bejutás elősegítésére. Az ingyen kapott pénz, a segély mindig vonzóbb, de egyrészt nem fenntartható, másrészt a mértéke mindig kisebb, s így alacsonyabb életszínvonalat tud csak biztosítani, növeli a szegénységben élők és a szegénység kockázatával fenyegetettek arányát a társadalomban. Indro Montanelli olasz író, újságíró fogalmazta meg frappánsan: 

A szegénység mérése szintén hatalmas viták terepe. Az összehasonlíthatóság érdekében maradjunk a hivatalos Eurostat-adatoknál és az Európai Unióban kötelezően használt módszernél. 

Az Európai Unió jól definiált komplex mutatóval standard módon méri a tagállamokban a szegénység vagy társadalmi kirekesztódés kockázatával élők arányát (AROPE). Ezzel összehasonlíthatók az egyes országok. A módszert részletesen bemutatjuk a cikk végén a keretes írásban. Az adatfelvétel a vizsgálandó évet követően történik, az Eurostat az adatfelvételi évhez köti a mutatókat, a KSH pedig az un. referenciaévhez, amiről a vizsgálat készül. E cikkben ez utóbbit használjuk, így könnyebb értelmezni az adatokat.

ENSZ és uniós cél a szegénység csökkentése

A szegénység csökkentését mind az ENSZ, mind az Európai Unió 2030-as stratégiája is legfontosabb céljai egyikének tekinti. Az ENSZ fenntartható fejlődési céljai közül az 1. célkitűzés a szegénység felszámolására irányul, melynek egyik mérőszáma az AROPE komplex mutatója. 

Az Európai Unió EU2030-as stratégiájában megfogalmazta, hogy a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség kockázatával élők száma legalább 15 millióval csökkenjen 2030-ig, s közülük legalább 5 millióval csökkenjen a gyermekek száma a 2018-as referenciaévhez viszonyítva. Minden országnak vállalásokat kellett tenni, mi 292 ezer fős csökkentést céloztunk meg. A tagállamok 2023. referenciaévi adatait az Eurostat folyamatosan közli, a cikk írásáig (április 5.) 20 ország – köztük hazánk – adatait hozta már nyilvánosságra, 7 ország és az uniós összesített értéke még nem ismert. 

Romlott a helyzet többen közt Ausztriában, Németországban, Franciaországban és Spanyolországban is. Az Európai unióban összesen már 2022-ben is 2 millió 350 ezerrel többeket fenyegetett a szegénység kockázata, mint a Covid előtt, s köztük 1 millió 530 ezerrel több gyermeket, így nem várható javulás 2023-ra sem.

Az unió 2020-as stratégiája is tartalmazott már konkrét célt. 2020-ra a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatával élők számát a 2008-as szintről (amely a 2007-es referenciaévre vonatkozik) 20 millió fővel kívánta csökkenteni, ami nem valósult meg; 8 millió 853 ezer fős javulást ért el a tagállamok közössége 2020-ra (a 2019-es referenciaévre). A tagállami vállalásokat mindössze 9 ország tudta teljesíteni, köztük Magyarország. Mi 450 ezer fős javulást vállaltunk, s ennek a többszörösét, 1 millió 93 ezer fős csökkenést sikerült elérnünk. 9 tagállamban csökkent a szegénység, de nem érték el a kitűzött céljukat, másik 9 országban pedig nőtt az érintettek létszáma. 

A szegénység és gyermekszegénység csökkenés nálunk az egyik legnagyobb az unióban

A szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség kockázatával élők arányát vizsgálva kijelenthető, hogy a jelenlegi módszertan szerinti első évtől (2014-től) elért 10,4 százalékpontos javulásunk a teljes népesség körében a 3. legnagyobb Bulgária és Románia után. 2014-ben még a lakosság 30,6%-a tartozott a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatával élők közé, a legjobb értékünk 2021-ben volt (18,4%), majd 2022-ben és 2023-ban kicsit romlottunk, így lett az utóbbi értékünk 20,2%. 2017 óta az uniós átlagnál jobbak vagyunk.

Mivel az unióban a 18 év alatti gyermekek szegénységét külön is vizsgálják, ahogy korábban már említettem, külön célt fogalmaztak meg a csökkentésükre, s mivel az ellenzék nemrégiben még a parlamentben napirend előtti kérdést is tett fel e témában Miniszterelnök úrnak, ezért a gyermekszegénység javulását nézzük meg külön is. 

Hangsúlyozom azonban, hogy a gyermek önállóan soha nem lehet szegény, minden esetben a vele egy háztartásban élő felnőttek is azok, ha pedig a gyermek ki tud lépni a szegénységből, akkor a család felnőtt tagjai is kilépnek vele együtt. Ezért van jelentős gyermekszegénységet csökkentő hatása azoknak az intézkedéseknek, amelyek a gyermeket nevelők számára biztosítanak kedvezményeket (pl. családi adókedvezmény, anyák adómentessége, GYED extra, a gyermekesek foglalkoztatásbővülése, rezsicsökkentés, devizahitelek kivezetése, stb.).

A gyermekszegénység hazánkban 2010-ben 40,4% volt, a 4. legrosszabb az unióban, Romániában, Bulgáriában és Lettországban volt csak arányaiban több szegénységi kockázatnak kitett gyermek. 2019-re az uniós átlagnál jobbak lettünk, 

A javulásunk 2022-ig a legnagyobb volt, ezért írtam több alaklommal is, hogy Magyarországon javult legnagyobb mértékben a gyermekszegénység. A 2023 referenciaévben Románia megelőzött, de még így is a 2. legnagyobb javulást hajtottuk végre az unió tagállamai között. Romániában azonban olyan magas volt a gyermekszegénységi arány (53,4%), hogy ezzel a csúcstartó javulással is csupán a 3. legrosszabb maradt – nem, nem előzött meg minket, ahogy ezt szajkózza az ellenzék!

Hazánkban a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek arányának javulása elsődlegesen a súlyosan nélkülözők csökkenéséből adódik. A teljes népességben 23,4%, a 18 év alatti gyermekek között pedig 30,4% volt súlyosan nélkülöző 2010-ben, mára a teljes népességben 10% alatti, de a gyermekek között is 12,8% lett az arányuk. 

Ha csak azt a 6 tételben nélkülözőket vizsgáljuk meg, amely mind az EU2020 mind az EU2030 módszertanában szerepel, akkor is érthető, hogy honnan ez a korábban elképzelhetetlen javulás. 

Míg 2010-ben a gyermekek 80%-a élt olyan háztartásban, ahol nem tudták fedezni az egy főre jutó mediánjövedelem 60 százaléknyi váratlan kiadást – hiszen pl. a gyermekesek legnagyobb részét sújtotta a devizahitel csapda – addig ez az arány 30% alá mérséklődött, sőt a Covid óta is csökkent. A gyermekek harmada élt olyan háztartásban, ahol volt valamilyen rezsi vagy hiteltörlesztési hátralék, addig mára 12%-ra esett vissza ez az arány, s ez is csökkent a Covid óta is. 2010-ben a gyermekek kétharmada olyan családban élt, amely nem tudott egy hetes üdülést megfinanszírozni, mára ez az arány 38,4%-ra csökkent. Köszönhető ez a majdnem ingyenes Erzsébet táboroknak is.

Emellett jelentősen csökkent a nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élők aránya is, hiszen közel egymillióval többen dolgozunk.

A relatív jövedelmi szegénységi arány, azaz azoknak az aránya, akik az egy főre jutó medián jövedelem 60%-a (szegénységi küszöb) alatti jövedelemből élnek a teljes népességben alig változott, a gyermekek között pedig jelentősen javult. 2010-ben a gyermeket nevelő háztartásokban sokkal magasabb volt a szegénységi küszöb alatti jövedelemből élők aránya, mint a teljes népességben, tehát hatalmas volt a gyermekek (és a gyermekesek) szegénységi többletkockázata, mára az arányuk közel megegyezik a teljes népességbeli aránnyal, tehát 

Köszönhető ez többek között a szülők foglalkoztatottá válásának, a keresetek jelentős növekedésének és a családokat középpontba helyező adórendszerünknek, valamint a GYED, CSED soha nem látott mértékű növelésének és adómentessé tételének és a világon is egyedülálló családtámogatási rendszerünknek.

Ahogy erről nemrégiben részletesen írtam, matematikai módszerekkel kimutatható és tudományosan is bizonyítható, hogy hazánkban a termékenység akkor növekszik, ha csökken a gyermekes háztartásokban élők körében a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázata, illetve ha mérséklődik a gyermektelenekhez viszonyított jövedelmi hátrányuk. Erről nemrégiben egy szakcikket is közöltem az Európai Tükör című folyóiratban. (Ez a két mutató oksági kapcsolatban áll a termékenységgel Magyarországon.)

Íme itt a magyarázat arra, hogy miért is növekedett jelentősen az elmúlt több, mint egy évtizedben a termékenység, azaz a gyermekvállalási kedv hazánkban, s hogyan lettünk 2023-ra az unióban dobogósok, ami 1960 óta most először történt.

Ne feledkezzünk meg a relatív jövedelmi szegénység vizsgálatakor arról, hogy 2010-2023 között jelentősen nőtt a mediánjövedelem, s ezzel együtt az annak 60%-a, azaz a szegénységi küszöb is. Forintértékben majdnem háromszorosa, 272%-a, vásárlóértékben (azaz az inflációt kivéve belőle) 153%-a volt 2023-ban a szegénységi küszöb a 2010-esnek. Tehát a szegénységi küszöb körül élők is másfélszer annyi mennyiségű terméket és szolgáltatást tudtak megvenni, mint 2010-ben, azaz 

Ezt még tovább árnyalja az a tény, hogy 2004-2010 között mindössze 5,8%-kal nőtt a szegénységi küszöb vásárlóértéke, tehát akkor nem javult a szegénységben élők életszínvonala. 

A szerző miniszterelnöki főtanácsadó, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa

Nyitókép: Pixabay